| jengket-jengket | (jéngkét-jéngkét) Kd sj permainan, tingting. | Kamus Dewan Edisi Keempat |
| menjengkeng | berjengket; ® jengket. | Kamus Dewan Edisi Keempat |
| tenteng III | (ténténg) III main jengket-jengket; tingting II. | Kamus Dewan Edisi Keempat |
| jengkeng I | (jéngkéng); menjengkeng berjengket; ® jengket. | Kamus Dewan Edisi Keempat |
| jengket | (jéngkét); berjengket, menjengket berdiri (berjalan) dgn hanya hujung jari kaki yg berjejak; bersejengket, bersijengket menjengket; terjengket-jengket; lari ~ lari di atas hujung kaki; jengkeng I. | Kamus Dewan Edisi Keempat |
| jengket | /jéngkét/; berjengket berdiri atau berjalan dgn menjejakkan hujung kaki saja. | Kamus Pelajar Edisi Kedua |
| jengket | /jéngkét/; berjengket berdiri atau berjalan dgn menjejakkan hujung kaki saja. | Kamus Pelajar |
| jinjit I | Jw; berjinjit, berjinjit-jinjit berdiri (berjalan) dgn hujung jari kaki sahaja yg berjejak ke tanah, berjengket-jengket; terjinjit-jinjit terjengket-jengket: Puan Milah ~, takut jatuh kerana papan anak-anak tangga itu tipis-tipis belaka. | Kamus Dewan Edisi Keempat |
| terjengket-jengket | ; lari ~ lari di atas hujung kaki; jengkeng I. | Kamus Dewan Edisi Keempat |
| lari terjengket-jengket | lari di atas hujung kaki; jengkeng I. | Kamus Dewan Edisi Keempat |